A zöld hajóban egy piros ruhás 8 éves lány ül. Valami furcsa szorongás fogja el, amikor a mellette lévő 4 fiúra néz. A háttérben tompán egy férfi hangját hallja, a hang egyre jobban erősödik és,…igen,… ráeszmél, hogy pár perc múlva megteszi az első csapásokat élete első versenyén. A futam utáni éremkiosztáskor büszkén nyugtázza, hogy bár utolsó lett, de mint a mezőny legfiatalabbja, megkapta élete első aranyérmét.

 

Ugorjunk egy kicsit az időben: Ugyanez a lány 3 évvel később egy kék miniben várja a rajtot. Nyugodtabb, bár azt a bizonyos szorongást a gyomrában most is érzi, mégse izgul annyira. Ezt a tavat már jól ismeri, mégis gondot jelent neki, és persze versenytársainak a hajók felett átcsapó hullámok A cél előtti métereken a hajók jobban hasonlítanak egy vízzel teli fürdőkádra, mint mini szkifre. A kolompoláskor körülnéz maga körül és még csak sejti, hogy ő a második. Ezüstérme nézegetésekor visszagondol a versenyre és rájön, hogy ez az ő sportja, amit szívvel-lélekkel tud majd szeretni.

Egy évvel később a már 12éves lány a sátrát veri föl a Velencei-tónál, az Országos Bajnokságon. A kibójázott pálya, a sok ismeretlen arc, a nyüzsgés még elég szokatlan neki. A másnapi verseny előtt az edzője ellátja pár jó tanáccsal, majd vízre bocsátja egy nagy, ne izgulj kíséretével. Még, hogy ne izguljon, már hogy ne izgulna, mikor itt fog evezni ezen a 2km hosszú, nyugodt vizű evezőspályán, több tíz ugyanilyen hajóval, miközben a partról embertömegek fogják nézni.

Szerencsére ő csak a 2. futamban megy, ezért végignézheti az előtte lévők rajtját. Pár perc múlva hallja a nevét és egy jelen kíséretével beevez a 4-es pályára. A versenybíró hangját most tisztán hallja és odafigyel rá, nehogy valami baj legyen. Azért átfut az agyán milyen jó lenne most ezt a partról kémlelni.

A piros zászló felemelkedik a magasba és a rajt vezényszó után, már figyel is arra, nehogy kimenjen a bójasorból. Természetesen nem sikerül neki és rá szólnak először, hogy: Tata, ballal jobban. Nagy -két pillantás után meglepődve bámulja a hátakat maga előtt. 700 méternél távoli hangokat hall. Tudja, közeledik ahhoz a bizonyos embertömeghez, ami mind őt nézi majd. Aztán visszatekint a hátakra és kezdi felfogni a lehetetlent: ő vezet! Négy év után most először érzi, mit jelent legyőzni másokat, legyőzni önmagát. Majd egyre jobban hallja a partról az emberek szurkolását. Köztük egy kiabálás a legfontosabb számára. Az edzője harsogja neki, hogy már csak 300 méter és, hogy jól csinálja, persze ezután elhangzanak a bűvös szavak is: fogd meg az elejét, rúgd el lábbal. A finis következik ez a pálya legnehezebb szakasza. Az embernek a maradék erejét és a tüdejében lévő minden levegőt bele kell adni. És végül a cél, melyet a dudaszó jelez. Itt a lány megkönnyebbül és felfogja, hogy most ő itt országos bajnok lett.

Miután kiveszi a hajóját a vízből sok ember gratulál neki, és miközben a sátrához ballag vissza, már nem szokatlan számára a sok ember, a nyüzsgés, a pálya. Egyszerűen csak úgy érzi, mintha ő is ide tartozna.