TATA-TÓVÁROSI VÍZISPORT EGYLET

Tisztelt Tagság!

A Tata-tóvárosi Vízisport Egylet 2010. évi éves közgyűlését Alapszabályunk értelmében 2010. március 5-én, pénteken 17 órai kezdettel összehívom.

Helyszín: Tatai Helyőrségi Klub Tata, Ady E. út 12-14.

Napirend:

-          Elnöki beszámoló az elmúlt év munkájáról

-          Titkári beszámoló a klub 2009. év eredményeiről, gazdálkodásáról, közhasznú jelentés

           elfogadása

-          2010. évi szakmai munkaterv bemutatása

-          Egyebek

Felhívom a Tagság figyelmét, hogy a Közgyűlés akkor határozatképes, ha legalább az egyleti tagok ötven százalékánál eggyel több tag jelen van.

Határozatképtelenség esetén a közgyűlés időpontját követő egy órával történő újbóli összehívás során, az eredeti napirendbe felvett kérdésekben a Közgyűlés – a létszámra való tekintet nélkül – határozatképes.

Tata, 2010-01-31.

Üdvözlettel

Domonkos Ágnes

TTVE titkár

Az eredeti dokumentum letölthető INNEN.

hdfbdjgbdmfnf

Egészségnap

Látogassa honlapunkat: program és üdülési ajánlatok az ország számos pontjáról!

• Egészségnap (2 melléklet)
• Nyílt nap a laktanyában április 22. (1 melléklet)

Kis csapatunk egy borús reggel indult németországi útjára. Reggel hatkor találkozott a két autóra elkülönülő tábor a Penny parkolójában. Megállapodtunk, hogy a legbiztosabb, ha a Toyota megy elől Zoli vezetésével és a GPS irányításával. Az utat autópályán tettük meg, kisebb megállásokkal, amik szükségessé váltak 10 óra autókázás közben. Wormsban ugyan bolyongtunk egy kicsit, de végül megbizonyosodtunk arról, hogy jobb helyen nem is lehetnénk. Egy telefonálás után, már azt is tudtuk, hogy hamarosan megérkeznek fogadásunkra. Sabine bemutatta az itteni csónakházat, és el kellett döntenünk, hol szeretnénk letelepedni. Mi a vidéki sátorozást választottuk. Csak addig maradtunk a nyüzsgő városban, amíg az elnök és felesége jelenlétével, meghívtak minket egy vacsorára a szomszéd étterembe. Ezután megmutatták nekünk a lampertheimi evezős telepet. Kétségkívül nagyobb kedvünket leltük a zöld pázsitban, mint a betonrengetegben, bár annak is meg lett volna a maga előnye. Sátor felverés után, - mint a többi este is - elbeszélgettünk az étkezőben.

Másnap vasárnapi reggelire invitáltak minket szintén egy wormsi étterembe. És még az időpontot is későbbre tetették, hogy az üdülők tovább alhassanak. Reggel újabb ismeretségre tettünk szert Ushi szeméjében. Ő mutatta az utat az étteremhez, bár puszta gesztusból, úgy hiszem, magunk is betaláltunk volna a szokott helyre. A svéd asztalos reggelin lelepleződött a német tudásom, amit eddig titkolni próbáltam, magam sem tudom, miért. És újabb barátunk: Holger magyar tudására is fény derült. A város nevezetességeit a legnagyobb hőségben tekintettük meg, persze ez Németországban közel sem a nálunk megszokott harmincon fokokat jelentette. Láttuk a régi városfalat és utcákat, a zsinagógát és a zsidó temetőt, egy kolostort, és megtekintettük belülről a wormsi dómot. Holger meghívta a hölgyeket finom olasz fagyira. Késő délután érkeztünk vissza a szállásra. A csapat két négyesre osztódott egy-egy kormányossal, Sabine a lányokat igazgatta, Holger a fiúkkal evezett a Rajna holtágán. Estére kellőképpen elfáradt mindenki. Másnap reggel, hétfőn Ushi és Holger jött értünk. Megmutatták nekünk Heidelberget. Ez a város igazi turista látványosság. Bergbahnnal utaztunk fel a kastélyba. Láttuk a világ legnagyobb hordóját és leszüreteltük a kastély eperfáját. A városba volt, aki egy csúszdán érkezett vissza. Jócskán kicsúsztunk az időből, így a heidelbergi ebéd után késve érkeztünk a szállásra, ahol Jochen várta, hogy vízre segítsen minket. Holger természetesen most is készséggel segített az evezősöknek. Kedden megismertük Christinet, a kapcsolat tartót és egész nap a szálláson segítettek Jochennel az evezésben. Délelőtt dublók és szkiffek mentek vízre. Délután Edit is megtanult evezni idegen nyelven. Lekerült a vizibicikli is, végtére az is egy jó kis vízi jármű. És úszva is kipróbáltuk a holtág vizét. Hiihideg volt! Estére magyar gulyást terveztünk felszolgálni a meghívott vendégeknek. Aggódtunk, hogy magyar fűszerpaprika nélkül, hogy fog sikerülni, de a szakértők véleménye szerint teljesen autentikus lett. Jochen beszerzett egy óriási fazekat, amit felszereltünk a tűz fölé. A főzés során próbálta megtanulni, hogyan készül a magyar gulyás, de nem derült ki, mekkora sikerrel járt. Az eső a vacsora közben „bele köpött a levesünkbe”, de megadta a hangulatát az estének. Miután elállt, moldvai táncházzal próbáltuk eredetivé tenni a magyar estet. Az ebédlőben mindenféle őrült játékokkal fárasztottuk le magunkat. Az éjszakai esőzéseknek hála aznap már négyen aludtunk az ebédlőben, mert a sátrunk „nem állta jól a sarat”. Szerdán Christinnel és Holgerrel Felsenmeerbe kirándultunk. Ez egy völgy - csodálatos geológiai látványosság - tele hatalmas kövekkel, amiken felmásztunk a dombtetőre. Visszafelé beugrottunk Holger városába. Kapkodva tüntettük el a vacsoránkat, mert indulni kellett Wormsba a rajnai evezés miatt. Ádám és Krisztián egy-egy három személyes hajóban evezhettek a németekkel együtt. A lányok Stefannal, az elnökkel és Sabinével gyűrték le a távot. Feleveztünk a lampertheimi csónakházhoz, majd visszacsurogtunk Wormsba. Csütörtökön Christinnel és Jochennel kalandparkba indultunk. Az erdőbe befelé sétálva még kipróbáltuk a játszóteret. Megérkezésünk után tájékoztattak minket a szabályokról, azután vághattunk neki a három órás kalandnak kellő mennyiségű adrenalinnal. Ki meddig bírta. Őrült tempóban akár végig is lehetett csinálni mind a nyolc pályát. 16 méteres magasságokban csüngtünk, mint majom a fán. Biztosítok mindenkit, hogy ezzel is sokat edződtünk, hisz képletesen ugyan, de gyakran az életünk múlt rajta. (Szerencsére be voltunk biztosítva.) De a karunkat komolyan megéreztük a végére. Este grillpartival kedveskedtek a németek. Vacsora előtt még eveztünk egyet a német fiatalokkal. A partin kisebb tömeg gyűlt össze a tiszteletünkre, ez vendéglátóinkat is meglepte. A két nemzet tagjai ajándékokkal köszönték meg egymásnak az együtt töltött szép hetet. Kellemesen elbeszélgettünk a közös estén, és meghívtuk egymást a következő évre. Mindezt egy éjszakai fürdőzéssel koronáztuk meg. Péntek reggel a társaság fele összepakolt és hazaindult - a legnagyobb dugóban és viharban. A másik társaság megnézte a nekünk szánt hajókat. Kipróbálta a német mozit, kedvére vásárolt és jól töltötte az utolsó napját.

Elmondhatom, hogy mindenki számára emlékezetes maradt ez a Németországban töltött hét, és reméljük, hogy az egyre pezsgőbb partnerkapcsolat hatására még lehetőségünk lesz találkozni német barátainkkal.

(Ágó)

A képek a látogatásról megtekinthetőek itt!

Szeptember 24-én igazi indián nyár köszöntött az evezősökre. Izgultunk is egy kicsit, hogy a betervezett csónakházavatót vajon elmossa-e az eső? Mint mindig, most is szerencsénk volt! Az avató ünnepséget szűk körben, csak a klubtagság részére szerveztük meg egy kis kerti parti kíséretében. Támogatóinkat és segítőinket még némi belső szépítgetés után látjuk majd csak vendégül egy kis csónakházi bemutatóra.

A házavatón Fekete Gyula elnök köszöntötte a tagságot, aki elmondta:

Hosszú évek óta készültünk egy saját, a szakmai munkát is jól kiszolgáló csónakház felépítésére. Az elmúlt 17 évben a részben szomszédos VIZIG adott otthont egyletünknek, ami kényelmessé, és költségtakarékossá tette az eddigi működésünket. Ennek megszűntével, 18 évesen kénytelenek voltunk nagykorúvá válni, s ezzel együtt a saját kezünkbe venni sorsunkat. Így utólag elmondhatjuk, hogy nem is volt ez olyan rossz lépés.

Több hónapos szervezett összmunkával, támogatásokkal, pályázati pénzzel, és lelkes kitartással, megvalósult az a terv, amit valójában Páhy László alelnök, építészként öt évvel ezelőtt letett az asztalra. Klubtagjaink nem csak részesei voltak a kivitelezésének, építés, festés, szerelés, takarítási munkáknak, hanem a jövőben mindennek élvezői is lesznek.

A TTVE elnöke megköszönte mindenki tevékeny hozzájárulását az építkezéshez, azzal a reménnyel, hogy mind ez a közösség további fejlődését a szakmai munka újbóli fellendülését fogja eredményezni.

Az est hátralevő részében meghívott a vendégünk, Telek Erika által elkészített ízletes slambuc, vagy más néven ÖHÖM került az asztalra, a fiatalok házi süteményei mellé.

Az esti szürkület hozta hűvös idő, bizony jelezte, lassan itt az evezős szezon vége, mi azonban, azzal a jó érzéssel zártuk házavató esténket, hogy a következő tavaszi évadban minden nap lesz egy hely, ahol biztonsággal szállhatunk vízre, mert már a rómaiak is tudták „Navigare necesse est” (hajózni szükséges)!

Október 2-án, szombaton, második alkalommal került megrendezésre a Komárom –Esztergom Megyei Szövetségek Szövetsége szervezésében a megye sportágait bemutató sportnapra a tatabányai Vértes Centerben. A Komárom – Esztergom Megyei Evezős Szövetség ergóméter bemutatóval jelent meg a helyszínen, aminek eszközeit a Concept2 Magyarország biztosította, Nagy Csaba szakmai segédletével.

Az evezősök elsősorban téli edzéseinél használt sporteszköz, az evezés hatékony és ritmusos mozgásán keresztül az egész testet átfogó tréninget biztosít, amit a helyszínen a gépeket kipróbáló vállalkozó szellemű fiatalak is jól érzékelhettek.

A Concept2 ergométer

• Izületkímélő (a térd és bokaizületet kíméli)
• Magas kalóriaégető (igénybe veszi az összes izomcsoportot)
• Javítja az izületek mozgékonyságát (evezés során az izületek nagy mozgástartományban mozognak)
• Felsőtest (a csapás befejezéséhez)
• Alsó test (a lábak indítják a csapást)
• A has és a hát is dolgozik!
• Nagyszerű állóképesség fejlesztő
• Stresszoldó (az általános egészségért és jó közérzetért)

Az ergóméteres bemutató az evezősök részéről elsősorban a sportág népszerűsítését jelentette egy olyan eszköz látványos bemutatójával, amely bármely sportághoz nagyszerű állóképességi és erőnléti edzéslehetőséget biztosít, de kiváló személyre szabott otthoni családi tréningekre is.

Szombat reggel 8 óra, gyülekező a Berta-malom előtt. A Zöld Sziget Kör szervezésében ünnepélyesen megnyitják a XV. Mikovinyi Sámuel emléktúrát. Mivel mi sem maradhattunk ki a jóból, gondoltuk, felavatjuk a TTVE új üdvöskéjét, egy 4 személyes kenut. Velünk együtt közel 500 ember várta a fél 10-et, hogy vízre engedhessék úszó járműveiket. Itt nemcsak kenukra, kajakokra és ladikokra gondolok, ugyanis volt, aki raklapon tette meg a 13km-es távot. De öltözékben is nagyon változatos volt a túra. Láttunk kalózokat, vikingeket, műtősöket, sőt ősmagyar ruhába bújt résztvevőket is.

Az indulásánál látván a folyó sodrását kissé hezitáltunk, de lesz, ami lesz alapon (és mivel pakoltunk váltásruhát, mert hát biztosra kell menni) mégis folyóra, azaz érre szálltunk. Az elsők közt indultunk, de az utánunk érkezők csakhamar beértek és elhagytak minket nagytestű szállítójárművünk végett. Később viszont ez a lomhaság a mi javunkra fordult a nagyobb zúgóknál, zsilipeknél. A túra legnagyobb problémáját egy hatalmas zsilip okozta, ez azonban senkinek sem szegte kedvét. Kiszálltunk, megkerültük az akadályt, majd újra vízre tettük a hajóinkat. Itt a bátrabbak megpróbáltak leereszkedni több-kevesebb sikerrel, főleg kevesebbel. Útközben gyönyörködtünk a táj szépségében, és élveztük a kellemes időjárást.

Az utolsó szakasszal sajnos sok indulónak meggyűlt a baja, de ez is teljesíthető volt. Szerencsére mi megúsztuk egy átázott nadrággal. Innen 1-200 méterre már láthattuk a célt. Kikötés után vacogva sétáltunk át a bográcsokhoz, ahol istenien elkészített, forró babgulyás várt a viharvert csapatra. A célban a leves mellé mindenki átvehette az oklevelét, ami tanúsította, hogy teljesítette ezt a kellemes hétvégi kalandot.

Csak ajánlani tudom mindenkinek: jó móka, kedves és jófej emberek, kis kaland a családnak.

Reméljük jövőre is lesz alkalmunk részt venni a rendezvényen.

Laposa Gergő

Kedves barátaim!

Egy látványos evezős rendezvényre szeretnélek invitálni benneteket  és 
kedves családotokat. Kellemes vasárnapi időtöltés.A programot tartalmazó 
szórólapot mellékelem
Én  mint egyik házigazda és főszervező egész nap ott leszek. Remélem 
találkozunk! Délután  az is kipróbálhatja, aki még soha nem csinálta !

Meghívó letölthető INNEN!

Puszi mindenkinek! Sz. Domonkos Anna (Anci)